Az Ízes Manufaktúra megnyitja kapuit
Az Ízes Manufaktúrában készülő élelmiszerek kivétel nélkül vegyszermentes körülmények között készülnek, a zöldségek és gyümölcsök nem kapnak vegyszeres permetezést, a tyúkok csak saját magunk termesztette gabonákat és zöldet csipegetnek. Lekvárjaink és szörpjeink előállítása során minden egyes üveg a legnagyobb gondossággal készül, kis mennyiségben, tartósítószerek és adalékanyagok felhasználása nélkül.
„…ezt a falusi életmódot szeretnénk megmutatni…” Interjú
Ízzel-szeretettel! – szól az Ízes Manufaktúra szlogenje, mely családi vállalkozás feltett célja, hogy nagyszüleink házi finomságait alkossa újra. Hagyományos módon készülő tészták mellett újszerű lekvárokat is kínál a hevesi porta, és nemsokára bio teákkal is bővíti a falusi nosztalgiát sugárzó palettát.
Mindössze egy éve működik a vállalkozás; az első pillanattól fogva tudtad, hogy ezt a békebeli stílust szeretnéd képviselni?
Nem is sokkal régebbi az egész történet. Alapvetően Budapestről származom. A fővárosban születtem és nőttem fel, ugyanakkor a szüleim egy Heves megyei kis faluból költöztek oda. Az egész gyerekkoromat vidéken töltöttem a nagyszülőknél, ami nagyon meghatározta az életemet. Jópár éve vállalkozóként dolgoztam már, amikor lehetőséget kaptunk az élettől arra, hogy ebben a vidéki kis falvacskában vehessünk egy házat, – így hátrahagytam Budapestet. Visszaköltöztünk ebbe a hevesi községbe, és itt kezdtünk bele a családi gazdaság kiépítésébe. A párom szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik, én pedig élelmiszer-előállítással.
Permet- és növényvédő szerek nélkül dolgoztok?
Semmi ilyesmit nem használunk, csak ahogyan a Jóisten adja. Ha nem sikerül, akkor az az én veszteségem; ha sikerül, akkor az meg mindenkinek a nyeresége. Apró lépésekként alakult ki minden: meg tudtunk venni pár olyan telket, ahol eleve adva voltak bodza- és csipkebokrok, gyümölcsfák. És ha már ott voltak, akkor miért ne főzzünk belőlük lekvárt? Nézzük meg, hogy milyen az ízük… aztán később jöttek a szörpök.
Mindent kézzel állítotok elő?
Próbálunk a természetes módhoz visszanyúlni, és nemcsak a befőzéseknél. Ilyen az aszalás is, de például a tésztagyártásnál is kézzel készítünk mindent. A saját búzánkat megőröltetjük, saját lisztet használunk a tésztákhoz. A kukoricát, árpát, amit szintén magunk termelünk, az állatainknak adjuk. A tyúkjaink is úgy élnek, ahogyan elképzeljük a békebeli udvarokat – elkapirgálgatnak egész nap. A tojásaikat felhasználjuk a tésztákhoz, a saját lisztünkkel együtt. A szárításra egy üvegezett verandát használunk, ahol gyönyörűen megszárad a tészta – téli időszakban ez a radiátorokra helyezett tálcákon történik. Igyekszünk elkerülni a mesterséges beavatkozásokat, mert azt vallom, hogy ami természetes, az bizonyosan egészséges.
Amiben viszont modern vagy, hogy nem csak cukorral és mézzel édesítesz, hanem például eritrittel is…
Viszonylag kisebb arányban keresik az emberek ezt a verziót, inkább a cukrosakat viszik 60-70 százalékban. A nagyszüleimtől a gazdálkodás mindennapjait hoztam, illetve a lekvárfőzés alapjait; de ők nem pont ezekből a gyümölcsökből készítettek lekvárt. A bogyósok eltevésének módját én fejlesztettem ki, felhasználva az őseinktől kapott tapasztalatokat.
Felteszik az i-re a „pontot” a dekorációs termékek – ezek is képesek otthonosságot, régimódi hangulatot teremteni…
Ez részemről inkább csak hobbi, illetve a régebbi időkre nyúlik vissza – amikor még Pesten laktam, és több időt tudtam fordítani az ilyen jellegű tevékenységekre. Most már ilyesmire nagyon kevés időm van. Abba az irányba szeretnénk menni, hogy az emberek azt a falusi életmódot lássák, amit nagyszüleink éltek, és amit nekünk sikerült megvalósítanunk. A mai világban az emberek elidegenedtek a természettől, egy kicsit még egymástól is, és az a fajta falusi élet, ami tele van hagyományokkal, nosztalgiát ébreszt. Ha a hagyományok és a mai életünk találkozik, abból csak valami nagyon jó dolog jöhet ki.
Az aszály mennyire érintett benneteket?
Ez egy nagyon nehéz kérdés… különösen a szántóföldön, ahol 40 százalék körüli volt a veszteség. Ide a Tisza van közel, de nem nagyon van öntözési lehetőségünk. Érdekes módon a birsalmát nem sújtotta a szárazság: olyan termésünk lett, amilyet én még életemben nem láttam. A csipke, a bodza és a kökény szintén nagyon jól érezte magát idén. Homoktövist próbálok még beszerezni, amiben nagyon sok fontos ásványi anyag van.
Új ízeket vagy kombinációkat is tervezel még bevezetni? A karamellás sütőtök lekvár elég újszerűen hat…
Körte-bodzát, durvára vágott dióval elkevert, isteni finom körtét és még szőlőt is készítettem. A szőlőből befőttet is készítettem az idén, ezt most csináltam először, de még nem tudtam megkóstolni. Az Ízes Manufaktúra üvegek címkéje áttervezés alatt van jelenleg: készül egy teljesen új arculat ehhez a termékvonalhoz. A csatos üveg inkább csak design elem, főleg csavaros tetejű üvegeim vannak. Az üres üvegeket át is venném, ha valaki személyesen hajlandó volna visszahozni. A kupakokat nem, mert azokat nem tudom kellően fertőtleníteni. Teákkal kísérletezek mostanság még, de ez egyelőre nagyon kezdő stádiumban van. Csipkebogyó és kökény az, ami a friss szedésből elsőként fog elkészülni. Ha beválik, akkor ezen a teás vonalon is elindulok.
