ÍZES MANUFAKTÚRA

Mindössze egy éve vagytok jelen termékeitekkel a Kézműves Élelmiszertermelők Közösségében ; az első pillanattól fogva tudtad, hogy ezt a békebeli stílust szeretnéd képviselni?

Nem is sokkal régebbi az egész történet. Alapvetően Budapestről származom. A fővárosban születtem és nőttem fel, ugyanakkor a szüleim egy Heves megyei kis faluból költöztek oda. A gyerekkorom legszebb hónapjait vidéken töltöttem a nagyszülőknél, ami nagyon meghatározta az életemet. Jópár éve vállalkozóként dolgoztam már, amikor lehetőséget kaptunk az élettől arra, hogy ebben a vidéki kis falvacskában vehessünk egy házat, – így hátrahagytam Budapestet. Visszaköltöztünk ebbe a hevesi községbe, és itt kezdtünk bele a családi gazdaság kiépítésébe. A párom szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik, én pedig élelmiszer-előállítással. Mindemellett nem tudtam elszakadni Budapesttől sem. Sashalmon élnek a gyerekeim, itt is van munkám, ezért hét közben leginkább Pesten vagyok, hét vége felé pedig visszatérek vidékre.

Abba az irányba szeretnénk menni, hogy az embereknek azt a falusi életmódot mutassuk meg, amit nagyszüleink éltek, és amit nekünk itt sikerült megvalósítanunk. A mai világban az emberek elidegenedtek a természettől, egy kicsit még egymástól is, és az a fajta falusi élet, ami tele van hagyományokkal, nosztalgiát ébreszt. Ha a hagyományok és a mai életünk találkozik, abból csak valami nagyon jó dolog jöhet ki.

Permet- és növényvédő szerek nélkül dolgoztok?

Semmi ilyesmit nem használunk, csak ahogyan a Jóisten adja. Ha nem sikerül, akkor az az én veszteségem; ha sikerül, akkor az meg mindenkinek a nyeresége. Apró lépésekként alakult ki minden: meg tudtunk venni pár olyan telket, ahol eleve adva voltak bodza- és csipkebokrok, gyümölcsfák. És ha már ott voltak, akkor miért ne főzzünk belőlük lekvárt? Nézzük meg, hogy milyen az ízük… aztán később jöttek a szörpök, majd bővítettem tésztákkal is a válaztékot.

A gyümölcsösben és a konyhakertben egyáltalán nem használunk semmilyen vegyszert, így is nagyon szép termésünk van Egy területen vegyszermentes szántóföldi termelést folytatunk. Sajnos jól látható, hogy ilyen módon sokkal kevesebb búza és napraforgó terem, mint a vegyi úton kezelt táblákban. A vegyszermentes területről származó terményt feldolgozzuk, a búzát őröltetjük, a napraforgóból olajat sajtolunk. A lisztet és az olajat a család használja fel, az árpával, kukoricával, búzával a malacokat, csirkéket etetjük. 

Mindent kézzel állítotok elő?

Így van.Próbálunk a természetes módhoz visszanyúlni. Nem csak az eladásra szánt termékeknél, hanem minden másban is erre törekszünk - sajnos sokkal nehezebb feladat, mint gondoltuk, de soha nem adjuk fel. Nálunk az állatok is úgy élnek, ahogy a régi világban: Minőségi élelmet kapnak, van mozgásterük, télen védett, meleg helyük, nyáron nagy udvar és árnyékos, lombos menedék. A tyúkjaink, mint egy békebeli udvaron, – elkapirgálgatnak egész nap. A tojásaikat felhasználjuk a tésztákhoz, a saját lisztünkkel együtt. A malackákat egész évben jól tartjuk, Karácsony és Húsvét előtt van vágás. Nem megy veszendőbe semmi, feldolgozunk mindent, és igyekszünk annyi terméket előállítani, hogy a családnak jusson egész évben húsáru is. 

Tehát mi az egész életmódunkat úgy alakítottuk, hogy az megfeleljen annak a világnak, amit nagyszüleinktől tanultunk, és amit igyekszünk továbbadni a gyerekeinknek is. 

Nálunk csak kis mennyiségek készülnek eladásra, nincs gépsor és nincsenek munkások. Mindent én készítek, a párom segítségével, minden kézzel készül, úgy, ahogy tanultam gyerekkoromban. Nem is szeretnék ebből nagyobb üzemet fejleszteni. Az már nem az én szeretett gyermekem lenne, hanem egy munkahely, amit mindenképpen szeretnék elkerülni. Maradjon a hobbim ez a 'munka', mert így élvezettel lehet művelni.